A papír rövid története

     Nem teljesen tisztázott, hogy ki volt a papír feltalálója, de a legelfogadottabb nézet szerint i. sz. 105-ben Kínában Ho-ti császár (Han dinasztia) uralkodása alatt, fegyvertárának igazgatója Caj-lun javasolta a papír bevezetését a selyem helyett. Már korábban is készítettek selyem- vagy rongydarabkákból pépet, majd ebbõl "papírt", azonban a selyem nagyon drága anyag volt. Felhasználták egyes vidékeken a papíreperfa kérgét is, melyet fahamuval fõztek majd pépesítettek. Ebbõl a fakéregbõl még ma is különleges lapokat készítenek Japánban.

     A Kínában kialakult õsi eljárás szerint a nyersanyag bambusznád  volt. A szálakat elõször durva rostokká zúzták és 100 napig meszes oldatban áztatták. Ezután tiszta vízbe tették és három hétig benne hagyták. A teljesen szétázott rostokat egy nehéz kalapáccsal összezúzták. Üstökben lúgos közegben fõzték , majd a pépet átmosták és kiteregették a napra fehéredni. Gyakori forgatással érték el az egyenletes színt. Tíz nap után kõlapokon majd kõmozsarakban finomra zúzták a pépet és fakádakban vízzel csomómentesre elkeverték. Ehhez valamilyen növény gyökerének ragadós levét adagolták és jól összekeverték.
papír

Papírhelyzet 1834-ben

"A papirost, melyet kevés évvel ezelőtt csak ív szerint készítettek, most Angliában nemcsak rőf - de mérföld számra rendelik és adják el. Mily szerencsés kilátás írói korszakunkra s papiros pusztító s világot írkálás által kormányzó és boldogító s alrendű tudós és tudatlan írókra nézve! - A Staffordshire-Mercury egy gyárosnak következő levélbeli megrendelését közli Fourdrinier úrhoz Newcastlebe: Ne sajnáljon nekem Uraságod legjobb nyomtató papirosából 10 mérföldet küldeni, jelesül 6 mérföldet a 30 hüvelyknyi szélesből és 4 mérföldet a 22 hüvelyknyiből. A papiros Fourdrinier György metodusa szerint fahengerekre legyen feltekerve."
 (A "Társalkodó" 1834-es évfolyama nyomán. Magyar Könyvszemle, 1939.)

          Csak 1840 óta használ fát a papíripar. Ez tulajdonképpen szerencse, mert a rongypapírok sokkal időtállóbbak. A fa lignin tartalma miatt a papír gyorsan sárgul, a cellulóz hidrolízise következtében pedig töredezik és viszonylag rövid idõ alatt (5-75 év) elpusztul. A folyamatot a papír savasságának csökkentésével lehet lassítani. Becslések szerint például az amerikai kongresszusi könyvtár 19 millió könyvének több mint harmadát csak restaurálás után használhatják az olvasók.

Fakeretre erősített bambuszszitára merítettek a pépből egy keveset, rázogatással elegyengették. A nedves papírlapokat a szitáról történt lefejtésük után egymásra helyezték és kő nehezékekkel kipréselték a víz egy részét. Sajtolás után a lapokat fehér téglafalon egyenként szárították. Az így elkészült lapokra tintával és tussal is remekül lehetett írni. A szakmai titkokat a mesterek féltve őrizték és csak taníványaiknak adták tovább. A selyem készítéséhez hasonlóan ezt a titkot is megfejtették az arabok

363-ban jelent meg az első pekingi újság, 660-ban pedig már papírpénzt használtak a kínaiak. A könyvnyomtatás is kínai találmány, a legrégebbi (i. sz. 868) ősnyomatot Stein Aurél magyar orientalista professzor fedezte fel Tunhuangban . 

Az arabok kizárólag rongyhulladékból készítették a papírt és ez terjedt el Európában is. Olaszországban a XII. században terjedt el használata és innen került Magyarországra az Anjouk korában. Legrégebbi  papír emlékünk egy 1310-ben készült oklevél. 

A növekvő igények miatt  új nyersanyagokat kellett keresni és egyre jobb gépeket alkalmazni.